Üzembentartó vagy tulajdonos?
A közúti közlekedésben a tulajdonos és az üzembentartó fogalmak kulcsfontosságú szerepet töltenek be. E két fogalom szorosan összekapcsolódik, adott esetben egybe is eshet, mégis fontos őket elhatárolni egymástól. Ezek a fogalmak határozzák meg a felelősségi viszonyokat és határozzák meg az egyes szereplők jogait illetve kötelezettségeit.
Mindenki tisztában van vele, hogy a gépjármű tulajdonosa jogosult a gépjármű birtoklására, használatára viseli a vele járó terheket, és kedve szerint rendelkezhet is vele.
Üzembentartó megadásával azonban a birtoklás, használat és a teherviselés joga elválik egymástól.
A gyakorlatban a tulajdonjog fennmaradásával egyidejűleg sok esetben előfordul, hogy a tulajdonostól eltérő személy használja ténylegesen az autót. Ezekre az esetekre lett kialakítva az üzembentartó intézménye, hogy minden esetben meg lehessen határozni a tulajdonos és a tényleges használó jogosultságait, kötelezettségeit, illetve a felelősségük megoszlását.
Tehát az üzembentartó jogosult a gépjárművet használni, birtokolni, köteles az üzemeltetéssel járó terheket viselni, viszont nem rendelkezhet vele. Vagyis nem adhatja el, nem adhatja bérbe, nem terhelheti meg stb., ugyanis arra kizárólag a tulajdonos jogosult.
A gépjárműnek mindig van üzembentartója!
Ha nincs külön üzembentartó bejegyezve, az üzembentartó és a tulajdonos személye egybeesik, megegyezik. Üzembentartó és tulajdonos egyaránt lehetnek természetes valamint jogi személyek is.
A bírói gyakorlat szerint, bár a gépjárművet rendszerint a tulajdonos tartja üzemben,
egyedül a tulajdonjog alapján mégsem lehet megállapítani az üzembentartó személyét,
ahhoz több körülményt is figyelembe kell venni.
Törvény szerint ezért az üzembentartó:
- a jármű tulajdonosa,
- illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek.
Tehát, ha a gépjármű-nyilvántartásba nincs bejegyezve üzembentartó, a tulajdonost kell annak tekinteni. És amennyiben a tulajdonos üzembentartót kíván kinevezni, mindenképpen be kell jegyeznie a gépjármű-nyilvántartásba, mert annak hiányában továbbra is a tulajdonost (vagy a korábbi üzembentartót) kell a törvény szerint üzembentartónak tekinteni.
Ezt az értelmezést a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (a továbbiakban: Kgfb) is megerősíti, mely szerint az üzembentartó a gépjármű telephelye szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba bejegyzett üzembentartó (engedélyes, engedély jogosultja), ennek hiányában a tulajdonos.
Tehát a tulajdonos és az üzembentartó fogalma egybeeshet és a üzembentartó lehet a tulajdonos is akkor, ha nincs külön üzembentartó személy bejegyezve. Ebben az esetben ugyanis automatikusan a tulajdonost kell üzembentartónak tekinteni.
Az üzembentartó bejelentése, változásbejelentés
Az üzembentartót a tulajdonos jegyeztetheti be, amihez mindenképpen szükséges az üzembentartóval kötött szerződés, vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím, igazolás az illeték megfizetéséről, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás meglétéről. Üzembentartói jog átruházásáról szóló szerződést a kormányhivatal honlapjáról is le lehet tölteni. Más jogcím lehet például bérleti, vagy lízing szerződés.
A tulajdonos az üzembentartó személyét a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál, kormányablakon keresztül tudja bejelenteni az illeték megfizetését követően.
Lényeges kiemelni, hogy az üzembentartói jogot csak a tulajdonos egyoldalú nyilatkozatával lehet visszavonni az új üzembentartó egyidejű bejegyzésének kezdeményezésével.
Tehát az üzembentartó nem szüntetheti meg az üzembentartói státuszát, azt csak és kizárólag a tulajdonos teheti meg egyoldalúan.
A bejelentési kötelezettség teljesítése nélkül a jármű fizikai visszaadása önmagában nem szünteti meg az üzembentartói státuszt, ezért azt mindenképpen be kell jelenteni.
Fontos, ha megváltozik az üzembentartó személye, azt is a tulajdonosnak kell bejelentenie 15 napon belül, és az új üzembentartóval kötött szerződés egy eredeti példányát csatolva be kell nyújtania az illetékes közlekedési igazgatási hatósághoz.
Ha a tulajdonos nem jelenti be az üzembentartó személyében bekövetkezett változást, akkor nem kerülnek a járműnyilvántartásba bejegyzésre az új üzembentartó adatai és a jármű üzemeltetésével kapcsolatos valamennyi kötelezettség a korábbi üzembentartót (vagy a tulajdonost, ha nem volt korábban külön üzembentartó) fogja terhelni. Ugyanez a helyzet akkor, ha az üzembentartó ténylegesen már nem használja a járművet, és a tulajdonos nem vonja vissza nyilatkozatával az üzembentartói jogot.
Ezért fontos, ha valaki a gépjárművet huzamosabb ideig, tartósan használja, jegyeztessük be a tényleges használót üzembentartóként, a kötelezettségek, felelősségi viszonyok és a használatból eredő költségek egyértelmű rendezése érdekében.
Üzembentartói jogosultságok
Tisztáztuk az üzembentartó és a tulajdonos fogalmát, most nézzük meg, miért is fontos, hogy a nyilvántartás tükrözze a valóságot.
A bejegyzést követően a közlekedési igazgatási hatóság az üzembentartó adatait is tartalmazó forgalmi engedélyt és törzskönyvet állít ki. Ez alapján az üzembentartó – e jogának a jármű tulajdonosa által egyoldalú nyilatkozattal történő visszavonásáig – a jármű forgalomban tartásával, közúton való részvételével kapcsolatos jogokat teljes egészében gyakorolhatja.
Ez magában foglalja többek között a jármű:
- időszakos műszaki vizsgáztatását,
- forgalomból történő ideiglenes kivonását, vagy ismételt forgalomba helyezését,
- az üzembentartó adatai változásának bejelentését,
- a forgalmi engedély, érvényesítő címke, rendszámtábla és regisztrációs matrica pótlását.
Az üzembentartó kötelezettségei
A jogosultságok mellett egyben kötelezettségként jelentkezik, hogy az üzembentartó a jármű forgalomban tartásával, közúton való részvételével kapcsolatos jogosultságokat gyakorolja. Ekörben az üzembentartóra számos törvény ír elő kötelezettséget, példáult a Kgfb, a közúti közlekedésről szóló törvény, vagy a Ptk. Ezek alapján az alábbiakban összeszedtünk néhányat az üzembentartó kötelezettségei közül, de a felsorolás nem teljes, egyéb jogszabály előírhat további kötelezettségeket is.
Biztosítási kötelezettség
A biztosítási kötelezettség az üzembentartót terheli, ugyanis a Kgfb fogalommeghatározása szerint a biztosított a gépjármű biztosítással rendelkező üzembentartója és a gépjárművet vezető személy.
Új üzembentartó bejegyzése esetén fontos, hogy még a bejegyzés előtt, az üzembentartói szerződés megkötésével egyidejűleg az új üzembentartónak kell megkötnie a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást új szerződéssel.
Ebben az esetben még a tulajdonos sem kötheti meg a kötelező biztosítást, mert az minden esetben az üzembentartó kötelessége. Ha nem az üzembentartó köti meg a biztosítást, az semmisséget eredményez, így joghatás kiváltására nem lesz alkalmas. Magyarul olyan, mintha meg sem kötötték volna.
Itt megjegyzem, azért is nagyon fontos, hogy az üzembentartó kösse meg a biztosítást, mert ha esetleg a biztosító szerződéskötéskor nem vizsgálja a biztosításkötési jogosultságot, káresemény bekövetkezésekor mindenképpen vizsgálni fogja, és a biztosítási összeg helyett készségesen visszautalja majd nekünk az addig befizetett biztosítási díjat. Ezért tehát, ha van bejegyzett üzembentartó, még a tulajdonos sem jogosult a biztosítás megkötésére.
Ezen kívül nem árt tudni, hogy ha aznap, amikor az üzembentartói szerződést megkötötték, az üzembentartó nem köti meg a kötelező biztosítást, a biztosító fedezetlenségi napidíjat számol fel a szerződés dátumától kezdődően.
Sokan összetévesztik az átiratás határidejével, amit 15 napon belül kell elintézni. Komoly összeget róhatnak ránk, ha nem figyelünk oda a határidőkre. Ugyanis, a törvény szerint a biztosítási kötelezettség tekintetében üzembentartónak minősül a gépjármű tulajdonosa által üzembentartóként megnevezett személy. Tehát a biztosítás megkötése szempontjából nem az üzembentartó bejegyzésének a napja számít (biztosítás megléte nélkül nem is jegyeztethető be a nyilvántartásba), hanem az üzembentartói szerződés kelte.
Így ha üzembentartói jogot szerzünk, az üzembentartói szerződés megkötése napjától áll fenn a biztosításkötési kötelezettségünk. Miután megkötöttük a kötelező biztosítást, azt követően kell a bejegyzési eljárást megindítani.
Bírságok megfizetése
A közúti közlekedés szabályai szerinti közlekedési szabályszegések vonatkozásában kiszabott bírság megfizetése az üzembentartót terheli. Ez a felelősség objektív, vagyis attól függetlenül terheli az üzembentartót, hogy ki szegte meg ténylegesen az adott szabályt, ki ült a volán mögött.
Ez alól az üzembentartó csak néhány, kivételes esetben mentesülhet.
Tipikusan ilyen kivétel:
- a legnagyobb megengedett sebességre,
- a jogosulatlan úthasználatra (pl. matrica nélkül hajtott fel az autópályára) vagy
- a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire vonatkozó előírások (áthajt a piroson) megszegése,
abban az esetben, ha az üzembentartó a gépjárművet más használatába adta, és a használatba vevő nyilatkozik erről. Ezt a szigorú, objektív felelősséget az indokolja, hogy az üzembentartók ne tudják magukról lerázni a felelősséget azzal, hogy úgy nyilatkoznak, hogy nem ők vezették az autót. Ezért a kimentés is csak akkor lehetséges, ha a tényleges használó közreműködik, és nyilatkozatot tesz erről.
Különböző díjak megfizetése
A közútkezelői hozzájárulás, vagyonkezelési díj, parkolási díj, úthasználati díj viselésével kapcsolatban a közúti közlekedésről szóló törvény úgy rendelkezik, hogy ezen díjak megfizetéséért, valamint a megfizetés elmulasztása esetén kiszabott pótdíj megfizetéséért a gépjármű üzembentartója felel.
Mikor kit terhel a parkolási díj?
A parkolási díj viselésének szabályait a bírói gyakorlat formálta, ugyanis nem mindig volt egyértelmű, kit kellene terhelni ezen költségekkel, illetve a bizonyítás is problémás ez esetben.
Az alapvetés az volt, hogy a gépjármű üzembentartója felel a járműve jogszerű használatáért, ennek keretében például a személygépkocsit bérlő által ki nem fizetett parkolási díjért (pótdíjért).
A jelenlegi bírói gyakorlat úgy szól, hogy a parkolási díj, valamint pótdíj kötelmi pénzkövetelés, amelynek megfizetésére a parkolási szolgáltatást igénybe vevő szerződő fél, vagyis a gépjárművet ténylegesen használó személy köteles, aki nem feltétlenül azonos a gépjármű tulajdonosával vagy üzembentartójával.
Az üzembentartói minőség magában foglalja a gépjármű tényleges használatát is, ezért vélelem (vélelem = bizonytalan dolog feltételezése) szól amellett, hogy a gépjárművet a parkoláskor az üzembentartó használta. Ezért szól úgy a törvény, hogy a parkolási díj az üzembentartót terheli. Viszont ez a vélelem egy megdönthető vélelem.
Az üzembentartó ezt a vélelmet csak azzal tudja megdönteni, ha kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy a gépjárművet a parkolási szolgáltatás igénybevételekor nem ő használta.
Ehhez meg kell jelölnie a gépjárművet ténylegesen használó személyt és a használat jogcímét, például lízing, bérlet, szívességi használat.
Ha a gyakorlatban egy személy üzembentartóként használja az autót, viszont elmaradt a járműnyilvántartásba való bejegyzés, akkor a tulajdonos (vagy a korábbi üzembentartó) lesz az üzembentartó, és neki kell ezt a vélelmet megdöntenie, például az üzembentartói szerződés bemutatásával.
Ezzel a józan ész és a logika szabályain alapuló természetes vélelemmel szemben az üzembentartóra (tulajdonosra) hárul a bizonyítási teher, neki kell a vélelmet hitelt érdemlő módon megdöntenie ahhoz, hogy szabaduljon a felelősség alól.
Ez történhet például annak bizonyításával, hogy a díjfizetés elmulasztásának az időpontjában már nem ő minősült a gépjármű tulajdonosának, mert a gépjármű tulajdonjogát (illetve az üzembentartói jogosultságot) már átruházta (eladta az autót vagy üzembentartási szerződést kötött), ez a változás azonban még nem került átvezetésre a nyilvántartásban, például mert a tulajdonos nem jelentette be az eladás tényét a közlekedési igazgatási hatóságnak (erre egyébként a tulajdonosváltozástól számított 8 nap áll rendelkezésére).
Előfordulhat az is, hogy az üzembentartótól (tulajdonostól) a gépjárművet bizonyítottan eltulajdonították (ellopták), amely körülmény szintén alkalmas a vélelem megdöntésére.
A tipikusabb, gyakrabban előforduló eset azonban az, amikor az üzembentartó (tulajdonos) arra hivatkozik, hogy a gépjárművet az adott időpontban nem ő használta, mert annak használatát bérlet címén, vagy más jogcímen más személynek átengedte.
Viszont a vélelem sikeres megdöntése esetén, abban az esetben, ha a parkolási díjat a tényleges használó nem fizeti meg, erre a gépjármű forgalomban tarthatóságát igazoló okmányban szereplő üzembentartó köteles. Tehát amennyiben nem behajtható, a parkolási társaság az okmányban szereplő üzembentartón fogja behajtani az elmaradt díjat (pótdíjat).
Ha az üzembentartó nem került bejegyzésre a nyilvántartásba, a tényleges használó által meg nem fizetett parkolási díjat a gépjármű tulajdonosának kell megfizetni.
Azt a vélelmet, hogy az üzembentartó a tényleges használó, egy esetben nem lehet megdönteni: ha jogszabály (pl. önkormányzati rendelet) a helyszínen meg nem fizetett parkolási díj vagy pótdíj miatt a gépjármű tulajdonosának (vagy üzembentartójának) felelősségét állapítja meg. Ennek létéről a parkolás helye szerinti önkormányzatnál lehet érdeklődni.
Tehát a parkolási díj és pótdíj viselése a következőképpen alakul:
- üzembentartó, mint a tényleges használó
- ha nem az üzembentartó a tényleges használó, ill. vélelem megdöntése esetén a tényleges használó
- üzembentartó hiányában a tulajdonos (amennyiben ő volt a tényleges használó)
- amennyiben a tényleges használó nem fizet, az üzembentartó (tulajdonos).
Üzembentartó fogalma a veszélyes üzemi felelősség viszonylatában
A felelősségbiztosítás szabályai szerint a biztosító a gépjármű üzemeltetése körében okozott károkat téríti meg a kárért felelős személy helyett. A közlekedéssel okozott károk esetében a kárért felelős személy a Ptk. szerinti üzembentartó, mivel ő az, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja.
A veszélyes üzemi felelősség szempontjából a Ptk. egy kiegészítő szabállyal él, vagyis ebben a viszonylatban nem csak a nyilvántartásba bejegyzett személyt tekinti üzembentartónak.
Az üzembentartó személyének megállapításához, hasonlóan a kötelező biztosítási kötelezettség kötelezettjéhez, elsősorban szintén a gépjármű forgalmi engedélye és a rendőrhatósági nyilvántartás adatai adnak komoly segítséget. Azt ugyanis, akinek a nevére a forgalmi engedély szól, aki a gépjármű-nyilvántartásban szerepel, az ellenkező bizonyításáig üzembentartónak kell tekinteni.
Üzembentartó azonban a kárfelelősség szempontjából olyan személy is lehet, akinek nincs forgalmi engedélye, és neve a gépjármű-nyilvántartásban sem szerepel.
A veszélyes üzemi felelősség szabályai
A veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint a felelősség megállapításához a Ptk. értelmében azt kell üzembentartónak tekinteni továbbá, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja.
A forgalomban való részvétel, a közúti közlekedés mindig fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül, azaz veszélyes üzem.
A tevékenység folytatása ismétlődő, rendszeres és tartós tevékenységet jelent, tehát nem feltétlenül a káresemény pillanatában az autót vezető személyt jelenti. Az, hogy ez mikor áll fenn, azt csak az eset összes körülménye alapján lehet eldönteni.
Az üzembentartói minőség alapjául tehát a törvény azt állítja, hogy kinek az érdekében működik az adott veszélyes üzem. Így például, ha egy lízingbeadó cégnek van három gépjárműve, amiből kettőt lízingbe ad, a nála üzemeltetésben maradó egy gépjármű esetében lehet megállapítani a kárfelelősséget, míg a másik kettő gépjármű esetében, mivel azok nem az ő érdekében működnek, a lízingbe vevőket (illetve azok biztosítóját) terheli a felelősség. Még akkor is, ha a lízingszerződés alapján nem lett bejegyezve az üzembentartás ténye a gépjármű-nyilvántartásba.
Ez a definíció azt is eredményezi, hogy a veszélyes üzem által okozott kár esetén nem a tényleges használó, hanem az felel (illetve annak a biztosítója) a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint, akinek érdekében a veszélyes üzem működött.
Ez tehát egy objektív: a vétkességtől független felelősségi forma. Vagyis a felelősség megállapítása nem függ attól, hogy a kár bekövetkezése kinek róható fel, minden esetben az felel (illetve annak a biztosítója), akinek az érdekében a veszélyes üzem (gépjármű) működött.
Ez első ránézésre egy igen szigorú szabálynak tűnik. Ez a szigorú szabályozás a bírói gyakorlat szerint azért indokolt, mert a forgalomban való részvétel, mint veszélyes üzem folytatása során fellépő, viszonylag csekély mértékű rendellenesség is súlyos kárral fenyegető vészhelyzetet alakíthat ki. Ezért lényegtelen, hogy az adott pillanatban ki vezette az autót, ha az üzembentartó (akinek az érdekében működik az autó) elmulasztotta a karbantartási kötelezettségét, ami balesethez vezetett (például nem égett a féklámpa, ezért balesetet okoz).
Így a kárfelelősség megállapítása szempontjából nem a járművet pillanatnyilag vezető, és nem is feltétlenül a bejegyzett üzembentartó lesz a felelős, hanem az a személy, aki érdekében üzemelt az autó. Így például az üzembentartó a tulajdonos házastársa is lehet, aki az autót bevásárlásra használja, de nincs bejegyezve a járműnyilvántartásba. Ebben az esetben a házastárs és a bejegyzett üzembentartó közös károkozók lesznek, amennyiben mindkettőjük érdekében működött az autó.
Gépkocsi használatának egy-egy alkalomra történő ingyenes átengedése ez alapján nem alapozza meg az üzembentartói minőséget, míg például a vállalat által tartósan bérelt, lízingelt gépkocsi használata igen. Ez gyakran előfordulhat barátok, családtagok között is, amikor valaki rendszeresen használja a tulajdonos beleegyezésével más autóját. Így ha az autónak nincs bejegyezve az azt rendszeresen használó személy, a Ptk. fogalma alapján üzembentartónak minősül és az ő biztosítója tartozik kárfelelősséggel.
A többes károkozás és a felelősség megoszlása
Bonyolítja a helyzetet a többes károkozás esete. Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel (közúti közlekedéssel) közösen okozta, a felelősség másként érvényesül a külső (a károsult és a károkozók viszonyában) és a belső (a közös károkozók egymással való viszonyában) viszonyban.
A károsult személy és a közös károkozók (külső) viszonyában ugyanis a Ptk. alapján az egyetemleges és vétkesség nélküli (objektív) felelősség szabálya az irányadó. Tehát, ahogy az előbb kifejtettem, nem a vétkes pillanatnyi sofőr lesz a felelős, hanem a Ptk. szerinti üzembentartó.
Ha tehát két gépjármű összeütközésénél egy utcai járókelő megsérül, akkor a sérült kárát a két gépjármű üzembentartója (biztosítója) a Ptk. alapján, vagyis vétkességre tekintet nélkül köteles megtéríteni. Ezen kívül a Ptk. egyetemleges felelősségre vonatkozó szabálya is érvényesül velük szemben, ami azt jelenti, hogy a károsult kárának megtérítését – választása szerint – mindkettőjüktől vagy bármelyiküktől követelheti.
Míg a károkozó(k) és a károsult (külső) viszonyában a felelősség objektív, vétkességtől, felróhatóságtól független, a közös károkozók egymás közötti (belső) viszonyában a felelősség a Ptk. általános vétkességen alapuló felelősség szabályai szerint alakul. Tehát a több üzembentartó egymás közötti viszonyában már vizsgálható a felróhatóság.
Azaz, olyan arányban viselik egymás között a kárt, amilyen arányban felróható nekik a bekövetkezett kár.
Ha például az egyik üzembentartó biztosítója megfizette a károsultnak a teljes kárt, a többi üzembentartótól (biztosítójuktól) követelheti, hogy felróhatóságuk arányában neki térítsék meg a költségeit.
Másként fogalmazva, ha a károsult személy kárát a gépjármű egyik üzembentartója biztosítója téríti meg, a többi üzembentartóval (biztosítójukkal) szemben érvényesíthető megtérítési igényére a Ptk. értelmében már nem a vétkesség nélküli, hanem a felelősség általános szabályai az irányadók. A többes károkózónak minősülő üzembentartók egymás közti viszonyában tehát a kár a Ptk. szerint felróhatósága arányában oszlik meg. A kármegosztásról ide kattintva tudhat meg többet.
Ezek a szabályok a Ptk. szerint a szerződésen kívül okozott károk körében érvényesülnek. A gépjárművek forgalomban való részvételével összefüggő káresetek legtipikusabb formája a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás keretében történik. Itt viszont, mivel a KRESZ értelmében kötelező felelősségbiztosítás nélkül semmilyen gépjármű nem vehet részt közúti forgalomban, a gépjárművekkel, veszélyes üzemi minőségükben okozott károk megtérítésére a biztosító a kötelezett, neki kell helytállni a biztosított helyett a Ptk. felelősségbiztosításra vonatkozó szabályai értelmében.
Összességében láthatjuk, hogy a Ptk. szabályai szerint a kárfelelősség viszonyában nem a bejegyzés számít az üzembentartó megállapításához, viszont gépjármű használatával járó költségek, díjak, parkolási díjak viselésével kapcsolatban és az üzemben tartással járó jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése kapcsán, illetve a vitás helyzetek elkerülése végett nagyon fontos az üzembentartó bejelentése.
Köszönöm, hogy elolvasta!
Szeretném közérthetően bemutatni a biztosítási jog sokszor összetett eseteit, buktatóit és azok megoldásait. Célom, hogy a közlekedési balesetben megsérült személyek magabiztosabbak legyenek az őket megillető jogok tekintetében a kárrendezés során.
dr. Sziebert Borbála
