A teljes kártérítés elvének megfelelően a károkozónak a károsultat olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a károkozás meg sem történt volna. Azonban az, hogy a károsult ennek kapcsán gazdagodjon, az tilos. Ez azt jelenti, hogy a károsult nem kaphat magasabb összegű kártérítést, mint amennyit a károsodott vagyontárgy a kár bekövetkezése előtt ért.
Ez a káronszerzés tilalma.
A káronszerzés tilalma felülről szab korlátot a kártérítés összegének, meghatározza a maximumot, míg a teljes kártérítés elve az összeg minimumát adja meg.
Fontos, hogy a kár fogalma alatt kizárólag a vagyoni kár értendő.
A klasszikus példa szerint, amennyiben egy 70%-os műszaki állapotú gépjármű kára esetén a károsult egy új, 100 %-os műszaki állapotú járművet kapna, előnyösebb helyzetbe kerülne, mint a kár bekövetkezése előtt volt. Ez tilos, ekkor a különbözetet a károsultnak kell viselnie.
A hatályos Polgári Törvénykönyv ugyanis az alábbiak szerint állapítja meg a kártérítési kötelezettség terjedelmét:
- A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. (teljes kártérítés elve)
- A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni
- a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;
- az elmaradt vagyoni előnyt; és
- a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.
- A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt. (káronszerzés tilalma)
- A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.
